Mindenképpen ezen a napon, vagy a közeli hétvégéken szabadtéri programot szervezzünk: kirándulás, túrázás, fa-bokor-virág ültetés, nem írom a madárcsemege készítését, mert az megzavarja a madárkákat, azt hagyjuk a késő őszi, téli hónapokra. De elmehetünk pl. a Hortobágyi Madárparkba (madárkórház), vagy valamelyik tavunkhoz távcsővel madármegfigyelésre (Tisza-tó: Poroszlói tanösvény, Kis-Balaton: Kányavári sziget, Fertő-tó... de biztos mindenki környezetében van nádasos-fészkelős hely), ha szerencsénk van láthatunk szép madarakat.
Azért ha alkotni szeretnénk két táblácskát mellékelek:
https://www.pinterest.com/rpsij/madarak/
https://www.pinterest.com/rpsij/f%C3%A1k/
Néhány mese, vers, találós kérdést is összegyűjtöttem a témához:
Nincs szebb madár…Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.
Gazdag Erzsi:
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!
Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!
Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának: békát meg gilisztát.
Hát a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába’.
Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.
Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.
Benedek Elek: Mese a fákról
Volt idő, gyermekek, régen, nagyon régen volt, mikor nemcsak az emberek és az állatok, hanem a fák is jártak. Elmondom nektek, hogy miért nem járnak most a fák.
Ennek előtte sok esztendővel egy gazdag, telhetetlen ember kiment az erdőbe. Amint ott járt-kelt, erősen megtetszett neki egy nagy, terebélyes tölgyfa, s megszólította:
- Hallod-e, tölgyfa, jere az én udvaromba!
A tölgyfa azt hitte, hogy szegény ember szól hozzá, egyet sem kérette magát, indult az ember után. De még az erdőből ki sem értek, az ember elfáradott, s kérte a tölgyfát:
- Engedd meg, hogy üljek fel rád, te meg nem érzed, hogy rajtad ülök.
A tölgyfa lenyújtotta egy vastag ágát, s a gazdag ember ráült.
Kiérnek az erdőből, s a réten meglát a gazdag ember egy tehenet. Gondolja magában: de jó volna ez a tehén nekem. Ha hazavihetném, mindjárt leüttetném, a húsát kivágatnám, s bezzeg jó dolgom lenne. Mondja a fának:
- Ejnye, édes fám, vedd fel ezt a tehenet is!...
A fa fölvette a tehenet is.
Megy, mendegél a fa, az országútra ér. Egy szekeres ember haladt előtte, a szekéren egy nagy boroshordó volt.
"Hm - gondolja a gazdag ember -, most már fám is van, húsom is van, jó volna, ha borom is lenne a húshoz."
Szól a fának:
- Hallod-e, tölgyfa, vedd fel ezt a hordót is. Mi ez a te erődnek?
Jól van, a fa felveszi a boroshordót is.
Beérnek egy faluba. Nézi, nézi a gazdag ember a templom tornyát, s gondolja magában: "Ej, de jó lenne ez a harang! Ha az enyém volna, mindjárt érclábast öntetnék belőle, s megsütném benne a tehén húsát."
- Hallod-e, tölgyfa, többet nem kívánok tőled semmit, még csak ezt az egy harangot vedd le a toronyból.
A fa ezt a kívánságát is teljesítette, de abban a pillanatban, amint a harangot az ágára akasztotta, megdördült az ég, s lesújtott az isten haragja. Porrá, hamuvá égett a fa, a tehén, a hordó, a telhetetlen ember is, csak a harang maradt épségben.
Azóta nem járnak a fák.
Találós kérdések madarakról
Fúr-farag, de mégsem ácskopog, mint a kalapács.
Fák orvosa, doktora,
erdõben az otthona.
Harkály
Tó vizében lépeget, békák veszedelme,
Békát fog, és messze néz,
Fél lábon merengve
Gólya
Az erdõket járja,
nevét kiabálja.
Kakukk
Tollazatom színes, pompás,
megismétlem a mondókád.
Papagáj
Sziklaszirten tanyázik,
Levegõben vadászik.
Csõre horgas, karma nagy,
Magas égbõl le-lecsap.
Szeme éles, nincs hibája,
Õ a madarak királya.
Sas
Koronás, de nem király,
mégcsak nem is hercegnő,
Törzse vastag, ága sok,
évek alatt nagyra nő.
Dalok
Fa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése